Blog

Kontaktlencse

A kontaktlencse - az esetek nagy részében - ugyanazt a célt szolgálja, mint a szemüveg: javítja a látásunkat távolra, vagy közelre. Működési elve is ugyanaz: megtörik a fény útját, így a hosszabb vagy rövidebb úttal elérhető, hogy a kép a retinára kerüljön. Azonban a szemüveggel ellentétben, ezt nem a szem elé, hanem közvetlenül a szemre, a szaruhártyára helyezzük rá.

Ma már azonban nem csak terápiás céllal hordunk kontaktlencsét, hanem kozmetikai okból is - gondoljunk csak a színes kontaktlencsékre, melyek más színt kölcsönöznek szemünknek.

Ezeket a ma már igen korszerű és megbízható minőségű lencséket a cseh származású kémikus, Otto Wichterle fejlesztette ki. A lehető legkellemesebb anyag után kutatva találta fel a zselé korai formáját is, melyből aztán lencséit készítette. Napjainkban százmilliók viselnek rendszeresen kontaktlencsét, tehát igen nagy a felvevő piac, ami gyors fejlődésre és megbízható minőségű termék előállítására ösztönözte a gyártó cégeket.

Bár a mai kontaktlencsék magas színvonalon készülnek, mégsem szabad szakorvosi ellenőrzés nélkül viselni őket. Tudniillik a szaruhártyában sok idegvégződés van, ereket viszont nem tartalmaz, így sejtjei a véráram útján sem tápanyagot, sem oxigént nem tudnak felvenni. Tápanyagot a csarnokvízből kap, oxigént pedig diffúzió útján, a levegőből veszi fel. Ezért olyan fontos, hogy a levegő és a szaruhártya közé eső idegen anyagnak olyannak kell lennie, ami a legkevésbé zavarja meg ezt a diffúz, élettani folyamatot.

A felborult egyensúly különböző elváltozásokat okoz a szaruhártya állományában, elhanyagolt esetben pedig gyulladások, vagy akár súlyos szövődmények is kialakulhatnak. Éppen ezért javaslom kontaktlencsét viselő pácienseimnek, hogy évente legalább egyszer vegyenek részt egy szakorvos által végzett szemvizsgálaton, hiszen a diszfunkció jelei, tünetei egy szakember számára korán felismerhetőek, így komolyabb következmények kialakulását akadályozhatjuk meg.

A kontaktlencséket csoportosíthatjuk anyaguk szerint (lágy, alak stabil más néven: kemény és félkemény), annak függvényében, hogy milyen fénytörési hibát kell javítania (egyfókuszú, tórikus, bifokális, multifokális), illetve egyéb szempontok (kozmetikai, party) szerint.

Kockázatok és mellékhatások
  • A rosszul megválasztott lencse rontja a szaruhártya szellőzését és tápanyagellátását.
  • A kontaktlencsék növelik a fertőzés kockázatát.
  • A szem túlérzékennyé válhat, nem bírja tovább a lencsét. A felhasználók ezt száraz szemnek nevezik. Oka a kontaktlencsék túlhordása, a rossz higiénia és a rosszul beigazított lencsék.
  • Ha a felhasználó a légkondicionálóra, vagy a cigarettafüstre panaszkodik, az a kezdődő túlérzékenység jele lehet.
  • A lencse nem csúszhat hátra, a szem mögé, mert a szaruhártya széle útban van.
  • Ügyelni kell a technikára: csak tiszta kézzel szabad a lencséhez nyúlni, és a lencsetartókat rendszeresen cserélni.
  • Tartalék szemüvegre is szükség van, mert lehet, hogy egészségügyi okokból meg kell szakítani a lencse viselését.
  • A mikrobák és a klór ronthatják a lencse működését. Az úszáshoz ezért úszószemüveget, vagy egynapos lencsét ajánlanak.

A kontaktlencsék anyagai

Lágy kontaktlencsék

A mai kontaktlencsék egy hidrogél vagy szilikon-hidrogél elnevezésű anyagból készülnek, melyeknek nedvességtartalma nagyobb, mint elődjeiké volt. A gyártók kommunikációja szerint az előbbiek napi viselésűek, utóbbiak akár több napon/éjszakán át hordhatóak, és csak egy hónap után kell kicserélni őket.

A szemész szakorvosok általánosan elfogadott nézete szerint azonban az éjszakai alvás során viselt kontaktlencse mindenképpen kerülendő. Alvás közben nincs szükség a fénytörési hiba korrigálására, viszont legalább abban az időben egy kis "levegőzéshez" juttatjuk a szaruhártyát.

A lágy kontaktlencsék rugalmasabb anyagból készülnek, így biztosabban "ülnek" a szemen, emiatt ritkábban esnek ki. Átmérőjük nagyobb, mint minden más típusé. Kezelni is könnyebb és megszokása is hamarabb történik, mert kevésbé érezhető az idegentest a szemben.

Alak stabil kontaktlencsék

Elődeikkel ellentétben a mai alak stabil kontaktlencsék már hajlékonyabbak és sokkal jobban szellőznek. Átmérőjük kisebb, mint a lágy lencséké, és sajnos könnyebben kisesnek a szemből, mert merevebb anyaguk nem tudja annyira felvenni a szem alakját (görbületét). Megszokásuk is nehezebb (akár egy hónap is lehet), ezért csak igazán indokolt esetben dönt valaki emellett a típus mellett. Ilyen indok például a keratokónusz betegség. Viszont - lágy anyagúakhoz képest – hosszú távú viselésük kevesebb szövődménnyel jár. Az alak stabil kontaktlencsék csoportjában két típust különítünk el.

Egyik a hagyományos poli-metil-metakrilát kontaktlencse, melyet PMMA rövidítéssel ismernek. Ebben az esetben a szaruhártya nem közvetlenül a levegőből diffundálja az oxigént, hanem a könnyben oldott oxigént veszi fel, mely pislogáskor folyamatosan cserélődik a szemben.

Másik típusba az ún. "félkemény" kontaktlencsék tartoznak. A közhiedelemmel ellentétben nem képeznek átmenetet a kemény és lágy kontaktlencsék között. A megnevezés igazából nem is találó, hisz ez a lencse ugyanolyan kemény, mint a PMMA lencse. A különbség az, hogy itt a lencse szerkezetét úgy alakították ki, hogy már maga az anyag is átengedje az éltető oxigént.

Hibrid kontaktlencsék

A legújabb fejlesztésű kontaktlencsék: középen egy kemény optikai rész található, amihez egy lágy anyagú szegély kapcsolódik. A centrális, kemény rész alkotta törőfelszín képes korrigálni az akár nagyfokú fénytörési hibát is, a széli lágy szegély pedig stabilizálja a szemen a kontaktlencsét, és megfelelő komfortérzetet biztosít. Kereskedelmi forgalomban nem terjedtek el, mert rendkívül drágák és igen sérülékenyek. Ezeket az "öszvér" lencséket csak kivételes, terápiás esetekben alkalmazzák: szaruhártya középső felszínén található keratokónusz, nagyfokú szabálytalan asztigmia, vagy szaruhártya átültetés, esetleg pellucid marginális degeneráció esetén.